The city was founded close to two mountain ridges, which originate in Mount Bignone (approximately 1300 m) and proceed to the sea: to the east, towards the Cape Verde promontory (surmounted by the lighthouse of Capo dell'Arma della Marina Militare ), and west to Capo Nero.
The original residential nucleus, the Pigna, is nestled on the walls of a hill-promontory dominated by the sanctuary of the Madonna della Costa, and lapped by the San Francesco and San Romolo streams. To the east, the San Martino torrent and to the west, the Foce torrent give their name to the related eastern and western areas of the city.
The first strip of the hinterland, close to the city, is full of greenhouses and flower cultivations, reminding us of the important role of floriculture in the city's economy. Some olive groves and the remains of terraced crops, now almost completely abandoned, dot the surrounding countryside and steep hills.
The hamlets of the wooded hinterland are a few kilometers from the city centre, so much so that during the summer it is customary for the people of Sanremo to take "trips out of town" among the chestnut woods in the hamlet of San Romolo, built around a meadow which for years has been a destination for children's games, or among the pastures of the airy summit of Bignone, from which it is possible to enjoy the view from Saint-Tropez to Albenga, and on clear days, up to Corsica.
The inland wooded area has recently been included in the San Romolo-Monte Bignone natural park: an area of approximately 700 hectares, rich in fauna and vegetation, in which paths and mule tracks are thickly intertwined.
The two promontories to the east and west of Sanremo are home to the hamlets of Poggio and Coldirodi respectively: the first, known for representing the last uphill stretch of the Milan-Sanremo, the second home of the Rambaldi Art Gallery.
Administratively, the city extends east beyond Cape Verde. Here is the hamlet of Bussana, the most populous in the municipality, which was built from scratch after the 1887 earthquake destroyed the original inhabited centre, located on the hills behind and today known as Bussana Vecchia. This ruined village remained abandoned until the early sixties of the twentieth century, when artists from all over the world decided to repopulate it, restoring the stone buildings to their original structure.
A várost két hegygerinc közelében alapították, amelyek a Bignone-hegyből (kb. 1300 m) erednek, és a tenger felé haladnak: keletre, a Zöld-foki-szigetek felé (a Capo dell'Arma della Marina Militare világítótornya), és nyugatra, a Capo Nero felé.
Az eredeti lakótelep, a Pigna, a Madonna della Costa szentélye által uralt domboldal falain fekszik, és a San Francesco és a San Romolo patakok ölelik körül. Keleten a San Martino patak, nyugaton pedig a Foce patak adja a nevét a város kapcsolódó keleti és nyugati területeinek.
A hátország első, a városhoz közeli sávja tele van üvegházakkal és virágtermesztéssel, emlékeztetve a virágtermesztésnek a város gazdaságában betöltött fontos szerepére. A környező vidéken és a meredek dombokon néhány olajfaültetvény és teraszos termesztés maradványai találhatók, amelyek mára már szinte teljesen felhagyottá váltak.
Az erdős hátország falucskái néhány kilométerre vannak a városközponttól, olyannyira, hogy nyáron a sanremóiak szokása, hogy "kirándulásokat tesznek a városból" a gesztenyeerdők között San Romolo falucskában, amely egy rét köré épült, amely évek óta a gyermekjátékok célpontja, vagy a Bignone légies csúcsának legelői között, ahonnan Saint-Tropez-től Albengáig, tiszta időben pedig egészen Korzikáig élvezhető a kilátás.
A belterületi erdős területet nemrégiben bevonták a San Romolo-Monte Bignone természeti parkba: egy körülbelül 700 hektáros, állatvilágban és növényzetben gazdag terület, ahol sűrűn szövődnek ösvények és öszvérutak.
A Sanremótól keletre és nyugatra fekvő két hegycsúcson található Poggio és Coldirodi települések: az előbbi arról ismert, hogy a Milánó-Sanremo út utolsó emelkedőjét jelenti, az utóbbi pedig a Rambaldi Művészeti Galéria otthona.
Közigazgatásilag a város keletre, a Zöld-foki-szigeteken túlra nyúlik. Itt található Bussana falucska, a település legnépesebb települése, amely a semmiből épült, miután az 1887-es földrengés elpusztította az eredeti lakott központot, amely a mögötte lévő dombokon helyezkedett el, és ma Bussana Vecchia néven ismert. Ez a romos falu egészen a huszadik század hatvanas éveinek elejéig elhagyatott maradt, amikor a világ minden tájáról érkező művészek úgy döntöttek, hogy újra benépesítik, és a kőépületeket eredeti szerkezetükben állítják helyre.
Közvetlen (14- nap)
